?Ha innen a magasból körülnézünk, a vad természetnek egy olyan megejtő látványa
tárul szemünk elé, melyet európai ember már nagyon ritkán láthat. Jobbra va
Cordillera Darwin kétezer méter fölé nyúló havas vonulata látszik, így a
lenyugvó nap fényében talán még zordabbnak tűnik, mint amilyennek a repülőgépről
láttuk. A vízi út másik oldalán délre az Isla Navarino már Chiléhez tartozik. A
sziget felett fordult meg gépünk leszálláskor, és jól láthattuk az egyetlen
települést - mely tényleg a legdélibb a Földön Puerto Williamst. ?Közben
teljesen kitisztul az ég, és az alászálló nap varázslatos játékot űz a
jégormokon. Festő sem tudná a kék oly sejtelmes árnyalatait kikeverni, melyben
itt gyönyörködünk. Talán a zene képes visszaadni azt a hangulatot, melyet a
délután hozott. Nincs az a modern technikai eszköz, mely ne dadogna ennyi
szépség rögzítésekor. Kár, hogy a zene nagyjai nem járhattak itt. Van még
valami. Ez az érintetlenség, ez a zavartalanság, melyben nem érzem magam
betolakodónak, mert most értem meg igazán, hogy ez a mi örökségünk csoda. Ezek a
szobrok nem véletlenül tartják izgalomban majd három évszázada a világot.
Üzenetet hordoznak, melyet csak részben értett meg a civilizált emberiség. A
moaik a viharos múltról beszélnek a jelennek, mert a múlt összessége a jelen és
a jövő is, itt az Isla de Pascuán és Budapesten is. Ennyiben van hozzánk közel a
Húsvét-sziget. Ezeket a szobrokat a félelem szülte. Oly koré, melyben nyomorult
volt a jelen és bizonytalan a jövő. A kiszolgáltatottság, a bezártság életérzése
volt a szobrok alkotóinak múzsája. Ez a legfőbb üzenet a XX. század számára,
melynek életérzése nagyon hasonló.