A személyes valóság fogalma a személyes tudás mögött álló emergentista
ontológiai meggyőződést fejezi ki. Polányi Mihály a Személyes tudás című fő
művében amellett érvelt, hogy az az ideál, amelyet objektív tudásnak tekintünk,
hamis nincs minden kétséget kizáró tudományos módszer. Ebből azonban nem
következik, hogy az emberi tudás szubjektív lenne pl. mindössze relatív
társadalmi konstrukció, ugyanis az ember evolúciós gyökereinek köszönhetően
olyan hallgatólagos képességekkel, intellektuális és erkölcsi közszenvedélyekkel
rendelkezik, amelyek képesek föltárni számára az igazságot. Az emberi tudás
ennek megfelelően se nem objektív, se nem szubjektív, hanem személyes. Paksi
Dániel Személyes valóság című könyvében Polányi ún. posztkritikai filozófiáját
követve amellett érvel, hogy az emberi személyes tudás és személyes valóság a
Földön végbement evolúciós kiemelkedés eredménye, vagyis a tisztán anyagi
kezdetekből evolúciós fejlődés révén létrejött a tudással bíró emberi személy.
Személyes valóságunk így nem anyagi természetű, de nem is független saját
anyagi, valamint emergens biológiai és kulturális gyökereinktől, amelyek
kijelölik szükségszerű emberi nézőpontunkat, megszabják lehetőségeinket, és az
igazság feltétlen kutatására ösztönöznek bennünket. A személyes valóság fogalma
ennek megfelelően egy köztes, posztkritikai ontológiai meggyőződést fejez ki
dualizmus és materialista monizmus között.