Brautigan irigylendően derűs regényeket ír. Látszólag. Mert éppen az ábrázolás,
a nézőpont gyermeki optimizmusa, a hangvétel önfeledt humora leplezi le az igazi
szándékot: a lázadást a személyiséget megrontó környezet ellen, amelyet
rafináltan, rejtve-közvetve meg is jelenít. Mintha azt mondaná: túl lehet élni
az állandó fenyegetettséget, sőt megalázni is lehet, éppen azzal, ami a
legjobban sérti: ha úgy teszünk, mintha nem is létezne.