Bejrútban, Buenos Airesben és később Amerikában egy komcsi országból érkezett,
vicces, idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú,
aki Beatles-számok helyett argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben
büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogy ez a
Nyugat és Kelet között ingázó ?Kompország már Európa. Ahogy Ady írta száz éve.
Azóta mintha Európa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresné a helyet. Úgy
éreztem, nekem is újra végig kell gondolnom mindazt, amit eddig életről és
halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és
rítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről,
lakókörnyezetünkről is. Humorral, könnyedén, nehogy megijesszem magam. Tudom,
végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan
szubjektív világpillanatkép.