A Szépség történetének folytatása ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan
egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként
fogjuk fel, s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az
előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok
során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk. E könyv
irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig
közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között. Utunk során a
visszataszító látványok megindító pillanatokkal váltakoznak, s a rútság
legtorzabb megnyilvánulásait a minden klasszikus kánontól való megszabadulás
mámorító élményei követik. A démonok, bolondok, szörnyeteg ellenségek és
kísérteties jelenések, a fenséges határait súroló szédítő mélységek és
torzulások, freak-ek és élő halottak között végighaladva igen gazdag és
ismeretlen ikonográfiára bukkanunk. Olyannyira, hogy a természeti rút, lelki
rút, aszimmetrikus, diszharmonikus, torz, hitvány, gyenge, gyáva, banális,
esetleges, önkényes, durva, visszataszító, otromba, viszolyogtató, ostoba,
hányingert keltő , bűnös, kísérteties, boszorkányos, sátáni, undorító,
gusztustalan, kellemetlen, groteszk, förtelmes, gyűlöletes, illetlen,
tisztátalan, mocskos, obszcén, ijesztő, nyomorúságos, szörnyű, hátborzongató,
ocsmány, rettenetes, hajmeresztő, rémületes, felkavaró, iszonytató,
gyomorforgató, bűzhödt, nemtelen, szerencsétlen és csúnya példáitól hemzsegő
könyvünket végiglapozva az első külföldi kiadó így kiáltott fel: ?Milyen szép is
a rút!