A középkori és ezoterikus, a barokk és a pikareszk, és végül a képregényes Eco
után itt a legújabb: a XIX. századias kalandregényt író Eco. A prágai temetőnek
már a mozgalmas metszetekkel illusztrált lapjai is Dumas-t, sőt Eugene Sue-t
idézik. Főszereplője és egyik elbeszélője egy fél Európa titkosszolgálatainak
zsoldjában álló cinikus hamisító, aki hazugságokat kohol, összeesküvéseket sző
és merényleteket szervez, befolyásolva kontinensünk valóságos történelmének és
politikájának menetét. Simone Simonini a képzelet szülötte, de nagyon is
valószerű gazember; és bár a kor valamennyi, később nagy karriert befutó
hamisítványához csak a regényes képzelet szerint van köze, a hamisítványok (el
egészen a közvetve milliók értelmetlen halálát okozó Cion bölcseinek
jegyzőkönyvéig), a tényekkel és az összes többi szereplővel együtt, sajnos mind
igaziak. Az olasz Risorgimentótól a párizsi Kommünig, a 48-as forradalmaktól a
Dreyfus-perig és a századfordulóig záporozó tényeket Eco a könyv végén egy
részletes időrendi táblázatban hozza összefüggésbe a regény történéseivel. Ez
jól jön, mert A prágai temető csupa időjáték: a memóriazavarral küszködő
Simonini, illetve titokzatos alteregója, egy Dalla Piccola nevű abbé négykezes
naplója (melyet néha ?az Elbeszélő is kommentál) megannyi flash-back
segítségével eleveníti fel a múlt eseményeit, fényt derítve, de csak legvégül,
persze, a kettejük kapcsolatának hátborzongató titkára is.