Sándor gróf ? ennek a rendkívüli érzékenységből, szeretetéhségből és Istent
kísértő fájdalomból szőtt regénynek a főhőse. Sándorként éli az életét,
lányokkal, nőkkel folytatott perzselő szerelmekben, és tragédiája, hogy a világ
kegyetlen tükrében kénytelen újra és újra megpillantani valódi énjét: Saroltát,
akinek őt a természet szánta ? és talán csak a monogramja az, amelyben ez az
őrjítő ellentét összebékíthető. A történet jelene az 1889 és 1901 közti időszak.
V. S. lelepleződése után keletkező börtönnaplója, versei, feleségéhez írt
kétségbeesett levelei, életének históriája és az őt vizsgáló orvos jelentései
letehetetlen regénnyé fűződve mesélik el egy XIX. századi romantikus lélek
hányattatott sorsát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés
utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott emlékek és remények, az
eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő
kulturális élet a történet háttere. A világban a tudomány és a technika, a
filozófia és a teológia forradalma zajlik, az emberben a hús és a lélek kémiája
és biológiája csap össze a társadalmi megítéléssel. Érezhet-e, élhet-e férfiként
az, aki nőnek született? Szerethet-e nőket úgy, hogy teljessé váljanak a
szerelemben? Rakovszky Zsuzsa érzékeny időutazásra hív és a szerelem nyelvén
kalauzolja olvasóját Vay Sarolta/Sándor történelmünkre örökített sorsának kényes
kérdéseihez.