1326. Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal
lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából
nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges
fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát,
Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig
a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely
Szent György nevét viseli. Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és
újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: a tengermelléken belháború tör
ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek,
Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti
magát a magyar királytól. Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá
válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az
ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt árnyai, és aki maga sem tudja,
bírhat-e szabadulni régi esküje terhétől: Zách Felicián. Bíró Szabolcs
nagyszabású történelmi regénysorozatának negyedik része egyben egy új trilógia
első kötete is, benne régi és új szereplőkkel, fénnyel és árnyékkal, sárral és
ezüsttel, nyílt háborúval és intrikákkal. Az aranyliliom szebben virágzik, mint
eddig valaha, árnyékában pedig lassan felnő egy új nemzedék, hogy megvesse lábát
ebben az erőre épülő, szép új világban.