Minden lakás másik történet - mondja Tóth Krisztina novellájának elbeszélője,
miközben saját egykori otthonát keresi. Mindegyik lakás emlékezteti rá
valamennyire, de egyik sem lehet ugyanaz. Minden boldogtalan lakás a maga módján
az. Ilyenek a könyv katartikus történetei is, amelyek a korábbi műveknél
élesebben mutatják meg a hatalmi elnyomás törésvonalait, az alárendeltség, a
kirekesztettség stigmáit, az erőszak állomásait. Rendszerint névtelen hősei
ismerősek, mellettünk toporognak a liftben, mögöttünk loholnak a lépcsőházban.
Felfigyelünk rájuk, ők pedig elkezdenek beszélni: egykor volt otthonokról,
bizarr találkozásokról, évtizedes talányokról, kapcsolatokat szétfeszítő
titkokról. Hogy egy lerobbant autó, egy rossz pillanatban megtett mozdulat, egy
elveszettnek hitt táska, egy véletlen megváltoztat mindent. Pontosabban:
megváltozott már minden, de csak most vesszük észre. A Fehér farkas olvasója is
ezt kezdi érezni. Mások életébe pillantunk be, de a szövegek tükrében magunkra,
a bennünk élő idegenre is ráismerünk.