?Az anyának és a fiúnak!? ?MINDEZT MAJD MEGÍROM MÉG PONTOSABBAN IS.? Ígéret,
fenyegetés vagy idézet volt A szív segédigéi utolsó mondata? 1985-ben, amikor
számozatlan, gyászkeretes oldalakon megjelent Esterházy Péter könyve, ez a sokat
idézett mondat leginkább egy írói attitűd megnyilvánulásának tűnt. A Harmonia
cćlestis és a Javított kiadás apakönyvei után most, huszonhárom évvel később, a
Semmi művészet megjelenésével nyer új jelentést a fenti mondat, és a fenti
mondatot megelőző segédigékbe tört anyahalál-könyv. A Semmi művészet a
föltámasztott anya könyve, az anyáé, aki ismeri a lesszabályt, és akinek nyelve,
mely által a világhoz való viszonya meghatározódik, a futball nyelve. A fiú csak
ehhez képest van, és minden és mindenki más is csak ehhez az anyafutballnyelvhez
képest létezik. A futball, mely a szerző előző könyvében inkább a
magántörténelem-írás eszköze és terepe volt, mostanra mint világszemléletet van
jelen, melynek eredője az anyához és az anyanyelvhez való viszonyban gyökerezik:
anyanyelv-komplexus. Ha az olvasó Esterházy Péter regényében a ?családtörténeti?
szálat keresi, megtalálja ? finoman megírt, kerek történetekben. Ha érzelmeket
akar, azokat is: plátói szerelem, gyengédséggel teli házastársi szeretet, no meg
az anyai meg az apai. Aki az esterházys-önreflektív szövegvilágra kíváncsi (hol
kezdődik, és hol végződik az író?), az sem fog csalatkozni. Irónia, szépség,
történelem, aranycsapat, apa, nagymama, nagynéni, nagybácsi, anya, élet és
halál, főként halál, de az nagyon szépen megírva. És az élet is, persze, a halál
előtt.