Elkésett utas már nem is reméli, hogy útra kelhet. Kihalt repülőtér - éppúgy
lehetne irdatlan vidámpark vagy melegház is. Sztrájk? Sehol senki: se
légiszemélyzet, se utasok. Aztán a semmiből mégis egy bájosan személytelen
stewardess. A formaságokat mellőzve, ugyanakkor ellentmondást nem tűrően
kalauzol a fedélzetre. Türelmetlen utastársak: mindkét nembeliek, nációk
tarkasága tart a rejtelmes Madrapur felé. Miféle új ígéret földje? A hétköznapi
szituáció egyre nyomasztóbb. Aztán mintha kibújna a szög a zsákból: terroristák
fognak fegyvert a többi utasra. Kiderül, hogy a pilótafülke üres, a távolból,
ismeretlen központból vezérlik a gépet, amely időnként kietlen, fagyos tájakon
landol: ilyenkor mindig kiszáll néhány utas. Önszántából vajon? A majomszerű
alsó arctáját restellő, a felsőbbik emberszabására bezzeg rátarti utas úgy írja
le percről percre a kalandos röpülést, ahogyan megéli: élénken észleli
környezetét és a történéseket, de megfejteni őket képtelen... Robert Merle
hosszú pályáján kivívta a magyar olvasók szeretetét. Ez az 1981-ben kelt regénye
már nem sci-fi ízű, baljós előérzetei sajnos igazolódtak: világterrorizmus,
klímaváltozás... Találó jellemzései, szellemessége annál nagyobb hálára
köteleznek.