A könyv, melyet kezében tart az olvasó, ötödik kiadásban jelenik meg
Magyarországon.A Füstös képek címen ismertté vált, a ?cigány világot? belülről
bemutató regény ma már fogalommá vált a cigányságot kutató szakemberek körében.
1975-ben, a regény első kiadásának megjelenésekor sokkolta a cigány és nem
cigány olvasókat egyaránt. A művet később még 19 országban adták ki. Az író a
cigány próza megteremtője, és nem riadok vissza kimondani, hogy Lakatos Menyhért
regénye a magyarországi cigányság ?Száz év magánya?. A nyolcszáz éve Európában
élő cigányság életének ábrázolása szépirodalmi teljesítmény, írói bravúr, egy
eddig ismeretlen világ belső viszonyait feltáró írásmű. Egyszerre mindegyik, de
leginkább korrajz. A Füstös képek a cigányok vad és mégis emberi viszonyainak,
kapcsolatainak bonyolult összessége. A ?magamat jöttem megmutatni, hogy látva
lássanak, hogy látva lássanak? kitárulás szándékával a világ felé. Emlékszem,
amikor összeültünk páran tenyérnyi albérleti szobájában, hogy felolvasson
készülő regényéből.Megkért, írjak mottót regénye elé, én meg nem tudtam, mi az a
mottó. Elvette táskámban lapuló verseimet, és kiválasztott egyet. ?Ez a mottó?,
mondta, és kézirata elé illesztette. Vidámak, élcelődők, hangosak,
kibírhatatlanok voltunk. Később, ahogy az írás haladt előre, egyre mélyebbre
hatolva a ?cigány világ? bugyraiba, egyre inkább rátapintott életünk valamely
szegmensére, kezdtünk önmagunkra,családtagjainkra, rokonainkra ismerni, és egyre
csendesebbek lettünk. Elcsendesedtünk, mert ráismertünk múltunkra, a mi világunk
rejtett dimenzióira. Szinte ma is hallom Menyhért keserű iróniáját, legtöbbször
öniróniáját. Megmutatta, hogy érző, gondolkodó, hús-vér emberek vagyunk, akik
idetartozunk, ez a hazánk, hisz ebből a földből nőttünk ki mi is. A barátról, az
alkotótársról, a tanítómesterről, a művészről, a magyarországi cigány irodalom
fundamentumáról, az első tudatossággal gondolkodó cigány emberről nehéz múlt
időben beszélni. Lakatos Menyhért nekem ma is jelen van, igaz, lassan halványul
a kép, de egyre közelebb kerülünk egymáshoz a transzcendens világ árokpartján,
ahol együtt tépkedjük a selymes virágszirmokat, mint egykor a Virágárok utcában,
ahol megszületett a Füstös képek. (Choli Daróczi József)