Josephus Flavius szemtanúja volt a 66-70 közötti zsidó háborúnak, melynek végén
a Titus vezette római csapatok bevették Jeruzsálemet, felégették a Templomot, és
ezzel beteljesült Dániel próféta jövendölése a város és a szenthely
elpusztításáról. Miért következett be és miért éppen ilyen módon Jeruzsálem
megsemmisítése? Miért vonultak vissza a város falai alól először Cestius, majd
Vespasianus katonái is? S miért volt ennyire fékezhetetlen Titus népe, mely
hadvezére akarata ellenére gyújtotta fel a csodálatos templomot? Elkerülhetetlen
volt-e a nemzeti katasztrófa, vagy más mozgatórugókat fedeztünk fel a
történelemben? Josephus Flavius Zsidó háborúja első sorától az utolsóig
érdekfeszítő olvasmány. Azzá teszi tárgyszerű előadásmódja és szerzőjének
megrendült számvetése. A zsidók háborúja a rómaiak ellen nemcsak korunk, hanem
az egész történelem egyik legjelentősebb háborúja volt azok közül, amelyeket
államok államok, népek népek ellen viseltek. Azok, akik ezt a háborút megírták
vagy nem voltak részesei az eseményeknek, vagy csak hallomásból gyűjtöttek össze
mindenféle hazug és értelmetlen mendemondát, és szofisták módjára
összeszerkesztették. Voltak olyanok is, akik - mivel hízelegni akartak a
rómaiaknak, vagy gyűlölték a zsidókat - meghamisították a tényeket, úgyhogy
könyveik tele vannak vádaskodással és hízelkedéssel, de a történeti hűségnek
nyoma sincs bennük. Ezért én, Josephus, Mátyás fia, jeruzsálemi pap, aki a
háború elején magam is harcoltam a rómaiak ellen, később pedig kénytelenségből
az események szemtanúja voltam, elhatároztam, hogy görög nyelven is megírom
ennek a háborúnak a történetét a római alattvalók számára, mint már
anyanyelvemen megírtam a barbárok kedvéért. Josephus Flavius