Az irodalom foglalkozzon a múlttal, ne a jövővel. Ne eszméket elemezzen, hanem
eseményeket mutasson be; az egyénre összpontosítson, ne a tömegekre. Legyen
művészet, ne adja ki magát tudománynak. Mi több: a hit Istenben és a
Gondviselésben az irodalom lényege. Megtudjuk belőle, hogy a véletlen csupán
maszk a sors arca előtt. Az ember lépten-nyomon szeme előtt van azoknak az
erőknek, amelyek tisztában vannak vágyival, bonyolultságával. Szabad választása
van, ugyanakkor titokzatos erők irányítják. Az irodalom a szerelemnek és a
végzetnek, az emberi szenvedélyek tébolyult hurrikánjának és a velük folytatott
küzdelemnek a története.