?...ez olyan szakma, hogy reneszánsz embert igényel.? Vannak még polihisztorok?
Megváltható-e a világ, ha négy-öt magyar újra összehajol? Vagy csak ?hivatásos?
álmodozók vannak? Vathy Zsuzsa új könyvében korunk művészetfelfogását, s benne a
lehetséges kultúrcsinálókat keresi-elemzi. Főhőse afféle tudósember, aki
rendszeresen szimpozionokat tart, az asztaltársaság dizájnerekből, építészekből,
tanárokból áll. A ?kávézós? beszélgetések okán-folytán térben és időben
vándorolunk: a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista országainak világa is
megjelenik, a ?tűrések-tiltások-támogatások?, az első nyugati utak, a
tapasztalatcserének nevezett-álcázott ösztöndíjak, a nagy találkozások időszaka.
És a besúgók jól megtervezett hálózata is... Fragmentált kisregény ez a
művészetről, szabadságvágyunk szimbolikus kiéléséről, az emberi szellemről: kór-
és körkép a közelmúltról.