A nyugati alkímia, vagy miként önmagát nevezte: a Királyi Művészet,
eredetmítosza szerint Egyiptomból származik. Ezt a történelem annyiban igazolja,
hogy az első alkimisták egyiptomi görögök voltak, az első laboratóriumokat a
Ptolemaiosz-kori nagy egyiptomi templomokban alakították ki, s maga az ?alkímia?
szó is Egyiptom ősi nevét rejti magában. Ennél azonban fontosabb a szellemi
közösség, hogy tudniillik mind az alkímia, mind pedig az egyiptomi halottkultusz
legfontosabb eleme, fő célja a testi halhatatlanság elérése volt. A ?Királyi
Művészet? szimbólumnyelve viszont, mely az álomszimbolikával rokon, az emberiség
helytől és kortól független, közös spirituális hagyatékát őrzi, s nem az
egyiptomi eredetet. Mindezek mellett az alkímia tudománytörténetben elfoglalt
helye szinte másodlagos. Farkas Attila Márton a Tan Kapuja Buddhista Főiskola
régi oktatója, végzettségét tekintve egyiptológus és kulturális antropológus,
mely szakmákon belül főleg a vallási szimbolikával, a metaforákkal és a
filozófiai gondolkodás spirituális gyökereivel foglalkozott. Érdeklődése az
utóbbi két évtizedben leginkább a buddhista bölcselet különféle iskoláinak
eszméi, s ennek kapcsán a tudat és a valóság természete felé fordult.