Lengyel László: A Kétszöget Hankiss találta ki. Nem hagy nyugodni ez a te
Settembrini-magatartásod. Hogyan lehet hinni és bízni az értelem hatalmában a
21. században? Hogyan lehet valaki egyszerre szabad és otthonos egy ilyen
világban? Ez engem akaratlanul is Naphta ördögi kérdéseihez vezet: szabadok
ebben az idegen világban csak az irracionalitás elfogadásával lehetünk. Tíz
évvel később már úgy gondolta, hogy mindegyikünk színeit angyal és ördög együtt
keverte ki, egyszerre van bennünk az apollóiból és a dionüsziosziból,
Settembriniből és Naphtából, a jóságos dr. Jekyllből és a gonosz Mr. Hyde-ból. A
Kétszögben megjelent két párhuzamos és egymástól elfutó élettel mintegy azt is
akarta mondani: lehetett és lehet így is élni, a világgal szembesülni 1928 és
2002 között magyar értelmiségiként. Párhuzamos életrajzot szeretett volna
csinálni, ha nem is Plutarkhosz vagy Shakespeare szintjén, de abban a modorban.
Ebben a könyvben szembesült először a nyilvánosság előtt mélységesen mély
történeti beágyazottságával: a család, a magyar polgárság messze ágazó
örökségével. És ezzel a több százados örökséggel szembesített engem is. A
párhuzamos életrajzok, a HankissLengyel-féle kérdezz-felelek több mint tíz év
után jelenik meg újra..