Raffay Ernő szabadkőműves témakörben megjelenő harmadik, talán az eddigi
leginkább érdekfeszítő kötetét tartja kézben az olvasó. A szerző ? folytatva
korábbi gyakorlatát ? egyedülálló levéltári kutatásaival nemcsak a magyarországi
titkos társaság szándékait és célrendszerét tárja fel, hanem új megvilágításba
helyezi a 20. század első két évtizede Magyarországának történetét. Nem túlzás
azt állítani, hogy munkája teljesen átrajzolja a Trianont megelőző időszakról
kialakult képet. A Politizáló szabadkőművesség című új kötetből megismerhetjük a
magyarországi szabadkőművesség radikalizálódásának következő állomását, a Jászi
Oszkár nevével fémjelzett Martinovics páholy létrejöttét és tevékenységét, s
hosszú oldalakon át olvashatjuk ama súlyos állítás bizonyítékait, mely szerint:
a baloldali radikálisok célja nem volt más, mint a magyar keresztény nemzetállam
megdöntése. A könyv nemcsak az eszme- és politikatörténeti folyamatokat mutatja
be, hanem a radikális vonal elfogadott és meghatározó személyiségeit is, akik
politikai szerephez Károlyi Mihály kormányában, illetve az azt követő kommunista
diktatúrában jutottak. Feltárul szemünk előtt, hogy a Tanácsköztársaság szellemi
előkészítése éveken keresztül folyt, az nem ?a semmiből ugrott elő? 1919.
március 21-én. A titkos társaság tevékenységével akarva-akaratlanul hozzájárult
a vörösterrorhoz és bizony a Magyar Királyság széthullásához is.