Az elmúlt félmilliárd évben öt nagy kihalási hullám söpört végig a Földön,
ötször történt már meg, hogy drámai módon csökkent a fajok száma. Manapság, ha
összeillesztjük a világ minden tájáról szinte naponta érkező híreket,
rájöhetünk, hogy a hatodik kihalás napjait éljük! És a felelősség ezért minket,
embereket terhel! Nem hivatkozhatunk aszteroida-becsapódásra, vulkáni
tevékenységre, kontinensvándorlásra. Nem, mi magunk pusztítjuk a világot.
Ugyanakkor sokan sokat tesznek, hogy megmentsék, amit csak lehet. Elszánt
biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat
Panamában, a szumátrai orrszarvút európai és amerikai állatkertekben, a hawaii
varjút Kaliforniában. Ausztrália partjainál egymást váltó tudóscsoportok
dolgoznak a korallok fennmaradásáért. Tudatos lények először (és valószínűleg
utoljára) tapasztalhatnak meg ilyen ritka földtörténeti eseményt. Az emberiség
öröksége a hatodik kihalás lesz... amely már el is kezdődött. Elizabeth Kolbert
sok különböző tudományos műhelyt járt végig városokban, múzeumokban, az Andok
erdeiben, az Amazonas mentén. Első kézből szerzett tapasztalatait a régebbi
kihalások nyomaival vetette össze, és kiválasztott egy tucat fajt, amelyeken
bemutatja a közelmúltat, a jelent és a jövőt. Elizabeth Kolbert évtizedekig volt
a New York Times és a New Yorker újságírója. Közben több könyve jelent meg, a
2006-os Field Notes From a Catastrophe (Helyszíni jegyzetek egy katasztrófáról)
szakmai körökben nagy sikert aratott. A hatodik kihalás a 2015-ös év egyik
legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban! A szerzőnő férjével és
fiaival Massachusettsben él. Hatásos Kolbert végigvezet a kanyargós úton,
amelyet a tudósok is végigjártak, amíg előálltak a kihalás koncepciójával.
Mostanra felismertük, hogy mi magunk is felelősek vagyunk érte. A hatodik
kihalás segít felfogni a helyzet komolyságát. Al Gore