Komoly megtiszteltetésnek tekintem, hogy a Rákosmenti Irodalmi Műhely
bemutatkozó antológiájának első olvasója lehettem. A Műhely nagy szó, a bizalom,
a tekintélyelv nélküli közös munka, a kölcsönös ösztönzés és ellenőrzés
lehetősége, egymás segítéséhez a legnagyszerűbb tömörülés. A Műhely a remény
szava, mert tapasztalataim szerint alig akad olyan alkotó, aki élete egyik vagy
másik korszakában ne szeretett volna valamilyen körhöz, társasághoz tartozni,
legtöbbször - amíg voltak - egy-egy kávéház asztalánál. A Műhely a hagyomány
szava, mert gondolom a Tisztelt Olvasók velem együtt emlékeznek arra, hogy
Németh László milyen reménytelenül, de annál kitartóbban próbált műhelyt
formálni. Ez a XVII. Kerületi Műhely, amely 2000-ben alakult a már évtizednyi
múltra visszatekintő Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság keretén belül, újabb
bizonyság arra, hogy ahol akarat van, ott nagyszerű kezdeményezések és szép
alkotások születhetnek. Hiszem és remélem, hogy a XVII. kerületiek indítását más
kerületek és más városok is követni fogják, máshol is lesz akarat az
összefogásra, idő a türelemre és figyelemre, s máshol is akad pénz a kultúrára,
- azaz az ember örömére és boldogítására. Mert ez a kötet, a Csillagkönnyek,
örömet és boldogságot szerez, egyrészt, mert megjelenhetett, másrészt a benne
található alkotások változatossága miatt. Az antológia alkotói között van olyan,
akinek már régóta tisztelem az írásait, másokkal az antológia ismertetett össze,
most mutatkozunk be egymásnak