Életének talán legválságosabb hónapjaiban, súlyos betegen írta Krúdy ezt a
regényt a mohácsi csatavesztést követő időkről, a Habsburg-család és a
Dózsa-égető Szapolyai párviadaláról a magyar koronáért. Krúdy fáradt és beteg
volt, de roppant indulatokat , tomboló gyűlöleteket ídézett meg, melyekre egy
ország halálos fenyegetettsége vetett árnyékot. Az ő törékeny, finom tollla
formázta meg a korszak hősét, a szörnyeteg Szapolyait, aki már maga is fél önön
hatalmas erejétől és démoni indulataitól: s az ő álmában kelt életre egykori
özvegy királyné, az erőszakos Habsburg Mária helyett az az elragadó légies
jelenség, bajban megkeményedő bölcsülő kis asszony, aki soha nem létezett csak
itt a regény lapjain.De Krúdy oly elevenre álmodta az ő Mária királynéját, hogy
szívesen veletartunk veszélyes útján amikor egy lovagias kalandor társaságában,
apród-öltözetben Fehérvárra tart. II. Lajos ravatalához, s szívesen hallgatjuk
Krúdyt Szapolyai reménytelen szerelméről Mária iránt, hisz oly könnyen csábít el
bennünket a szigorú történelmi valóságtól a mese a játékos fantázia.