Míg az Első Könyv, a sorozat nyitányként, egy varázslatos és bűbájjal teli
mese-világba illő környezetbe visz bennünket, az ezt követő Második azonban már
visszapottyantja az olvasót világunk valóságába, a mindennapok zivatarába.
Megismerhetjük az Anasztázia kötet nehéz világrajövetelét. V. Megre visszatért a
tajgából. Teljes élete, látása és érzései gyökeres változáson mentek keresztül.
Semmi sem olyan már, mint korábban volt. A régit már nem tudja elfogadni, de a
hajnal saját belső világában még oly messze van. Könnyekkel, fájdalommal jár
minden újnak a megszületése. Az ő új élete is ilyen fájdalmasan keserűen
kezdődik. V. Megre minden tőle telhetőt megtesz. Moszkvába utazik s itt a maga
módján - saját lelkéből kiindulva - a tiszta szándékú vállalkozók egyesületét
igyekszik mindenekelőtt létrehozni, hogy Anasztáziának Szeretet-Álma valóra
váltásában segédkezzen. Végigjárja a földi poklot, a nincstelenséget, meg kell
ízlelnie a halál közelgését, hogy feleszméljen: a cselekvésnek nem ez a helyes
sorrendje. S közben, ő ezt még nem is sejti, a tajgából kitartóan és
lankadatlanul segít neki Anasztázia. Segít, keresve azokat, akik kedvese
oldalára tudnának állni, hogy segítsenek neki, mozgósítva mindazokat, akik
megérzik és meghallják kiáltását a tajgából, s kitárják szívüket-lelküket egy
másféle, egy ?ÚJ-VILÁG? megteremtése érdekében. A tajgában töltött időre való
visszaemlékezések láncfűzére kiragad bennünket a mindennapok hiábavalóságávaival
való küszködésből és messze, egy olyan világba röpít, amely eddig zárva volt
számunkra, holott mindig is létezett. Ilyen a Világegyetem Bölcsességének
Tárházával való kapcsolat a Zengő Cédrus segítségével, az ismeretek elveszítése
miatt a feledésbe merült és lenézett építmények, a dolmenek mibenléte, vagy az
érzéssel telített szónak, dalnak a rendkívüli ereje a Bárdok tolmácsolásában,?
Megjelent az Első Könyv és emberek százai, ezrei érezték úgy, hogy valami
csodálatosat, rendkívülit kapnak Anasztáziától,? leírhatatlan szép és áldásosan
gyógyító Szeretetet. ?Anasztázia ihletet és ragyogást szór, áraszt szerteszét az
ő saját szándékaiból fakadó érzelmi kitörések energiájával, vágya erejével? ?
mondja a nagypapa. S valóban? múzsájává válik festőknek, rendezőknek, költőknek,
dalnokoknak?