A fegyver az ember legősibb eszközeinek egyike. Kezdetben a létfenntartás, a
vadállatok támadása elleni védekezés és a táplálékszerzés eszköze. Amikor a
háború megjelenik az emberiség történetében, a vadászszerszámok harceszközökké
válnak. Az ugrásszerű fejlődést a lőpor megismerése jelzi. Létrejönnek és egyre
gyorsuló ütemben fejlődnek a tűzfegyverek, s a fejlesztés elsősorban arra
irányul, hogy az ellenséget minél nagyobb távolságon tegyék harcképtelenné. A
tűzfegyverek fejlődése a harcok megvívásának módját ? a harcászatot ? állandóan
módosítja, és ennek során olyan igény is jelentkezik, hogy a katonákat ne csak
távolra ható, hanem a közelharc megvívására alkalmas, kézi tűzfegyverekkel is
felszereljék. Ekkor ? közel fél évezreddel ezelőtt ? szerkesztik meg a
fegyverművesek a napjainkban is használatos kézi tűzfegyvereket ? a pisztolyokat
és a revolvereket. A könyv, amelynek mondanivalója a Hadtörténeti Múzeum
kiállítási anyagára épül, első részében a régebbi elöltöltő pisztolyok
fejlődésének főbb állomásait mutatja be, a második rész a hátultöltő
forgópisztolyok (revolverek), majd az öntöltő, ismétlőpisztolyok fejlődésének fő
szakaszait, ezen fegyverek fajtáit, alkalmazásuk módját tárja az olvasó elé ?
kiemelve a hazai vonatkozásokat.