Az idegrendszerrel foglalkozó hazai kutatók és klinikusok között jól ismert egy
sajátos ellentmondás: míg a magyar neurológia és pszichiátria éppúgy, mint az
agykutatás, kétségtelenül a nemzetközi főáramlat része, addig néhány tudományos
területen nemcsak élvonalbeli eredményeink nincsenek, de alapvető
tájékozottságunk is hiányos. Neurobiológiánk és pszichológiánk tarka térképén
éktelenkedő fehér foltok sorában egyik legbántóbb a hipnózis jelenségéről való
információszegénységünk. Ez a körülmény feltétlenül indokolja Mészáros István
könyvének megjelentetését. Ehelyütt nincs mód arra, hogy a hazai hipnóziskutatás
és -alkalmazás elhanyagoltságának történeti gyökereit érintsük. Mindenesetre
tény, hogy ez a kedvezőtlen helyzet viszonylag új keletű: a jelen munka is utal
arra, hogy az orvosi stúdiumok között a század elején nálunk már oktattak
hipnózis-tant; a pszichiátria olyan kiváló úttörői, mint Lechner Károly vagy
Ranschburg Pál egyben korunk kitűnő hipnózisszakértői is voltak! Arra is kitér
Mészáros dr., hogy a hipnózis-problematikával szemben bizalmatlanság, sőt
értetlenség tulajdonképpen nem magyar specifikum, hanem világjelenség. Az utóbbi
másfél évtizedben kezd csak oldódni ez a fagyos idegenkedés ? nyilván az egzakt
alapon álló kutatásoknak köszönhetően.