Jöjj, jöjj, akárki is légy, vándor, tűzimádó, távozást szerető! A miénk nem a
kétségbeesés karavánja. Jöjj, nem számít, hogy esküdet ezerszer megszegted már.
Mégis jöjj, újra és újra jöjj! E kötet a 13. századi misztikus perzsa költő,
Dzsalál-ud-dín Rúmi verseiből készült válogatás. Bár a versek nagyjából
nyolcszáz éve kerültek lejegyzésre, Rúmi népszerűsége napjainkban is egyre nő.
Ez egyfelől köszönhető a folyamatosan megjelenő újabb és újabb angol
fordításoknak, melyek egyre többekhez jutnak el, szerte a világon ? másfelől
igazolja azt, hogy Rúmi szavai ma is éppolyan igazak és aktuálisak, mint
évszázadokkal ezelőtt. Rúmi arról a misztikus szerelemről beszél, amelyet emberi
lényekként képesek vagyunk megélni, ha megnyílunk az isteni felé. Ez a szerelem
mindig más-más arcát felmutatva, folyamatos változásban kísér végig bennünket a
belső úton. Amikor Kiss Anna (1989?) hét évvel ezelőtt először találkozott
Rúmival, rögtön belső hívást érzett, hogy magyar nyelvre ültesse át e verseket.
A folyamatosan készülő fordításokat kötetbe rendezte, és az évek alatt nagyjából
tíz kézzel kötött példányt ajándékozott el belőle barátoknak és családtagoknak.
Ezeknek a kis füzeteknek az egyike végül valakinek a kezében kötött ki, aki úgy
döntött szívesen kiadná. E Rúmi versek olykor több fordítót is megjártak már,
mire az olvasóhoz érnek, hiszen néhány angol fordító, köztük a legismertebb,
Coleman Barks, szintén nem eredeti forrásból dolgozott. Felmerülhet tehát a
kérdés: mennyire hitelesek ezek a fordítások? Mennyire őrzik meg az eredeti
mondandót? Egyáltalán, benne van-e még mindezekben Rúmi? Sőt ki voltaképpen
Rúmi? Az olvasóra van bízva, hogy saját válaszára ráleljen. Ha hagyjuk, hogy a
versek megérintsenek bennünket, a Szív úgyis hitelesíti mindazt, ami igaz.