Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát? Mindenki azt mondja: - Én is.
És némelyek hozzáteszik: - Könyvtárosa ő a császárnak, és barátja a jeles
Priszkosznak. Bölcs és becsületes ember. A szíve arany. Hát én volnék az a Zéta.
S bizony mondom: nem ismer engem senki. Igaz, hogy könyvtárosa vagyok a
császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem, de bölcs ember nem vagyok. A
becsületem se folt nélkül való. És hát emberszeretetről szólhat-e az olyan, aki
ölt? Öltem. Embert öltem, nem is egyet: százat. Loptam is, csaltam is. Mindezt
megírtam ebben a könyvemben, mintha gyónnék. A bölcsességemet is megítélhetik
ebből, vagyis a bolondságomat, amelynél nagyobbat ember még nem követett el.