Betyár rendkívül élénk kiskutya volt. Ki nem állhatta, hogy szobakutyaként
tartották, folyton fürdették, örökösen engedelmeskednie kellett gazdáinak, sőt,
ha éppen rendetlenül viselkedett, odaláncolták a hátsó kertben álló kutyaházhoz.
Mindig arról ábrándozott, milyen csodás lehet az utcán csavarogni szabadon, a
többi kóbor kutyával.