Amióta Charles Darwinban felötlött a természetes kiválasztódás gondolata, a
túlélés-teória heves viták tárgya. Vonnegut a maga sajátos módján, fergeteges
evolúcióparódiában fejti ki kedvenc témájával kapcsolatos nézeteit. Regényének
cselekményét Kilgore Trout fiának nyugalmat nem lelő szelleme révén kerek
egymillió évig követhetjük. Mire az utolsó homokszem is lepereg, az ember csupán
a Galápagos-szigeteken honos, a bolygó összes többi táját visszavette tőle a
természet. A homo sapiens utódai vízi lények immár, fókaszerűek, nyers hallal
táplálkoznak, agyuk parányi, koponyájuk áramvonalas, cápák óvják őket a
túlszaporodástól, ám mégis itt, a szigeteken jön létre az első, sorsával
elégedett emberi kolónia. Kurt Vonnegut világában korántsem az emberi agy az
evolúció csúcsteljesítménye. Sőt! Visszafejlődése teremt boldog harmóniát.