Hogy történhet meg az, hogy még száz évvel az események után is, Európa közepén
olyan horderejű felfedezéseket lehet tenni, amelyek arra kényszerítenek, hogy
alaposan át- és újragondoljuk történelmi tudásunk bizonyos fejezeteit? Hogyan
lehetnek az emlékezetben ekkora hasadások, amelyek szakadékként nyelnek el sok
más kapcsolódó történetet, emberi sorsot, hősi és alávaló tettet is? Hogyan,
miféle mesterkedésekkel fednek, titkolnak el, retusálnak, hamisítanak,
közömbösítenek sorsfordító eseményeket, taszítanak milliókat, akár egész
társadalmakat a Léthé sodrába? A Kárpát-medence magyar szórványközösségeinek, a
fel- és letűnő magyaroknak, a Szahara közepén tengődő magyaráboknak, a saját
tiltott kastélyaikat ostromló erdélyi főnemeseknek, a kül- és belhoni magyarság
veszélyeztetett értékeinek, az elhallgattatott és elhallgatott hadifoglyoknak -
Szardíniától Szibériáig - a felfedezése, bemutatása, történetük és létezésük
mélyére vezető expedícióink mind egy gyújtópontból indulnak. Egyetlen
kényszerítő erejű, fenyegető fókuszból: az emlékezet válságából. Tehát az
önazonosság kríziséből. (Margittai Gábor)