Egy soha nem e?rzett, mégis otthonosan ismero?s illat; egy arc, amelyben saja?t
vona?sainkat fedezzu?k fel azon a re?gi, megsa?rgult fe?nyke?pen;
genera?cio?ro?l genera?cio?ra o?ro?klo?do?, sza?llo?ige?ve? lett mondatok;
ezerszer hallott to?rte?netek, melyek szereplo?it ismerni ve?lju?k, ba?r sosem
tala?lkoztunk. Olykor melle?kgyo?kerekre emle?kezteto? hajsza?lve?kony, alig
e?szlelheto? sza?lakkal, ma?skor a lombkorona vastag, ero?s a?gaira
emle?kezteto?, nap mint nap megtarto? ko?tele?kekkel kapcsolo?dunk
felmeno?inkhez ? e?s a?ltaluk a csala?di mu?lthoz. Ma ma?r sze?les ko?rben
ismert te?ny: elo?deink bennu?nk e?lnek tova?bb. Van, aki u?jra meg u?jra ebbo?l
a mu?ltbe?li ero?bo?l ta?pla?lkozik, mi?g ugyanez a juss ma?sok ele?
akada?lyokat go?rdi?t, elakada?st elakada?sra halmoz. ?Nem e?rdemelt a
fa?jdalom, / hogy valahonnan sza?rmazom.? ? i?rja Csala?d ci?mu? verse?ben Nemes
Nagy A?gnes. A Sorsminta?k ku?lo?nleges, egyedu?la?llo? kalandot i?ge?r.
Miko?zben a szerzo?k bevezetik az olvaso?kat a csala?dfakutata?s rejtelmeibe,
megmutatja?k, hogy az i?gy felfedezett transzgenera?cio?s o?ro?kse?g hogyan
ta?mogathatja a tera?pia?s folyamatokat, hogyan adhat va?laszokat a minket
foglalkoztato? o?nismereti ke?rde?sekre. Hiszen a csala?dfakutata?s nem csupa?n
o?seink e?leteseme?nyeinek da?tumait e?s helyszi?neit ta?rja fel, titkokra,
nemzede?kro?l nemzede?kre isme?tlo?do? minta?kra is fe?nyt deri?thet. A valo?s,
olykor krimibe illo? to?rte?neteken e?s azok pszicholo?giai magyara?zatain
keresztu?l tragikus e?s o?ro?mteli fejleme?nyekben gazdag sorsokat ismeru?nk
meg, melyek segi?thetnek mege?rteni saja?t e?rzelmi o?ro?kse?gu?nket. Ha ezt
felismerju?k e?s tudatosi?tjuk, ke?pesek leszu?nk u?j sor(s)minta?kat rajzolni a
jo?vo?nkbe