... ez a könyv nem jött volna létre, ha nincs a lányom, akinek elkezdtem
mesélni Csodalóról és Kószálóról, a Gödöllő melletti tanyán élő lovakról, akik
közül Kósza, csupa jó szándékból, annyi galibát tudott okozni, hogy Csodának
mindig volt mit helyrehoznia, ... ha nincs a fiam, akinek tovább meséltem a két
ló történeteit, aki fölvette hangszalagra a rögtönzött meséket, hogy többet
hallhassa, aztán mellém ült, és megvárta, amíg leírtam őket, ... ha nincs
valaki, aki egyetlen rajzzal el tudta mondani mindazt, amit én sok-sok szóval
próbáltam, ... és végezetül, ez a könyv egyáltalán nem jöhetett volna létre, ha
nincsenek olyan felnőttek, akik szeretnének érteni a gyerekek nyelvén, mert
tudják, hogy sokat lehet tanulni tőlük, de, minthogy a fentiek mind voltak, így
Csoda és Kósza is itt van a könyvben, már csak olvasni kell róluk, és néha
nyeríteni helyettük, lószívvel, ahogy ők is szokták, mondjuk, így:
nyíííí-ha-ha-ha-ha-ha, brrrrrrrrrrrrrrrrrrrr! (cz.z )