Olyan ez a mese, mint egy dúsan, sok színnel virító virág - írta Schöpflin
Aladár. - Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte
folyó életnek, ebben a könyvében félretette szatíráját, okosságát, bíráló
kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét. Wibra
György, a besztercebányai fiatal ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét,
illetve felkutasson egy vörös esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz öreg,
fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás nem jár eredménnyel,
a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette
mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét,
önzetlen szerelmét. Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb
sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre
lefordították.