A magyar pásztorművészet a magyar népművészet terebélyes fájának egyik ága.
Fogalma alá szoktunk sorolni minden tárgyat, amelyet gulyás, csikós, juhász,
kanász, tehát a magyar pásztorság eleje, főképpen a maga használatára fából,
csontból, ökörnek, kosnak szarvából, kobaktöknek terméséből és állati bőrből,
tehát a leginkább kezeügyébe eső nyersanyagokból olyan módon készít el, hogy az
a tárgy gyakorlati célt is szolgáljon, lelki gyönyörűséget is nyújtson. A magyar
pásztor a maga használatára elsősorban olyan tárgyakat készít, amelyek
hivatásának teljesítése közben legfőbb segítőeszközei. Ezek: a bot (bunkó,
binkó, furkó), az ostor (karikás, korbács), a kampó (gamó, kamó), a balta
(balaska, fejsze). A bottal hajt, az ostorral terel, a kampóval kifog, a
baltával leüt. A bot, az ostor, meg a balta gulyásnak is, csikósnak is,
kanásznak is egyaránt kiváltságos szerszáma ? mondhatni: címere.