A Tibeti Halottaskönyv kétségkívül a tibeti irodalom legismertebb alkotása.
Világhírét azonban nem annyira saját eredeti kultúrájában betöltött szerepének,
mint inkább egy véletlennek köszönheti. E Tibetben viszonylag szűk körben
ismert, ezoterikus szöveggyűjtemény a teozófus Y. Evans-Wentz által kiadott
angol fordítás nyomán híresült el a XX. század második felében a Tibeti
Halottaskönyvként. Noha a szöveg csak egy a számos, Tibetben használatos halotti
szertartáskönyv közül, ez cseppet sem von le annak irodalmi értékéből. A mű
valóban szuggesztív erővel jeleníti meg a haldoklás, a halál és az utána
következő köztes lét folyamatait és történéseit, s mindemellett áttekintést
nyújt a halállal kapcsolatos tibeti elképzelésekről is. A kötet Őszentsége, a
Dalai Láma előszavával jelenik meg.