A Jétörő Mátyás úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett
szellem földi vándorlásait mondja el, míg különböző állati formákon át emberi
testbe ér. (...) ez a könyv önmagától és szinte észrevétlenül valóságos
népmeseregénnyé válik, s épp ezáltal hoz új, különös műfajt a magyar
irodalomnak. Ami a legföltűnőbb: a mesehangulat Tamási regényébe valahogy nem is
a fantasztikum ajtaján lopózik be. Maga a csodás história, a szellem
vándorlásának története állatból állatba csöpp meseszerűséget sem mutat. A mese
nem ebből a szellemhistóriából indul, hanem épp ellenkezőleg: a földi
valóságból, egy intim falusi képből, a paraszti környezet rajzából, amelybe a
száműzött szellem állati minőségében belecsöppen, hogy rámért ?szolgálatát?
teljesítse. (...) Ez a hang, ez a líra, a Jégtörő Mátyás fantasztikus meséjét
éppoly igazi, tőrőlmetszett Tamási-könyvvé avatja, mint amilyen akár az első
Ábel-kötet volt.(Babits Mihály)