A Tanácsköztársaság megbukott, Kun Béla elmenekült, Tolnában már Prónay Pál
katonái akasztottak kegyetlen élvezettel bűnöst és ártatlant egyaránt. Zsidó
szadizmusra fehérbosszú - írta le elkeseredetten Jászi Oszkár 1919 forró
augusztusában a fehérterrortól izzó magyar helyzetet. Nyers, indulatos szavak.
Háborúban vagyunk, sőt amiben vagyunk, az rosszabb, mint a háború - indokolta
Horthy Miklós egy másik bizalmas embere, Kozma Miklós huszárszázados a
fehérterror elkerülhetetlenségét. A magyar történelem egyik mélypontjához
érkezett. Az ország nagy része román, szerb, cseh megszállás alatt állt, a vörös
rongyait levetett Budapest szinte éhezett, s az elkövetkező hónapokban hetenként
változott, hogy milyen kormánya van az országnak. Ám a kommün napjaiban
alámerült fővárosi félvilág hamar újjászületett, a budapesti orfeumokban újra
szólt az édes muzsika és folyt a pezsgő, a szabad szerelmeiről hírhedtté lett
Becker Baby vetkezett, egy snájdig fiatal miniszteri titkár - a budapesti
pszichoanalitikus kör tagja -, Jellinek Morton pedig milliókat sikkasztott. És
aztán jött Trianon, gyászpompa és harangzúgás, nagy fogadkozások: Nem, nem soha.
1920 nyarán megszületett a jelszó is: Csonka Magyarország nem ország, egész
Magyarország mennyország. Az 1920-június 4-én aláírt békeszerződés megfosztotta
Magyarországot területei kétharmadától, a magyarság egyharmada a határon kívül
került. Trianont korszakválasztónak tekinti mindenki, de az ország
szétdarabolásának fájdalmas emlékezete eltakar más, mélyebb törésvonalakat.
Elhomályosítja, hogy a 400 év után újra függetlenné lett Magyarországot egyéb
módon is szétszabdalták, megcsonkították belső konfliktusai. A bűnbakká lett,
meghasonlott zsidóság, az egymásra is fenekedő keresztények, a panamázó
politikusok és dühös kispolgárok, a vagonlakó menekült vagy éppen hirtelen
beérkezett erdélyiek, az egyaránt földre vágyó cifra kisgazdák és rongyos
parasztok, a gátlástalanul gazdagodó nagypolgárok és az úri muriban tönkremenő
földesurak küzdelméből az elkövetkező években kiformálódott a felemás,
boldog-boldogtalan Csonka-Magyarország. Amely ma is velünk van abban a hideg
polgárháborúban amelynek 1919-1922 közötti, Kun Béla bukásától Horthy Miklós
felemelkedésén át Bethlen István hatalmának megszilárdulásáig tartó nyitó
korszakát tárgyalja ez a kötet. Azt az időszakot, amikor - egy rezignált bölcs
politikus szavaival - a korszak kérge még nem hűlt ki, és a jósok kétheti
felmondásra sem mertek jósolni.