?Mindig most van. Amikor visszaemlékezünk arra, ami volt, látszólag kiszakadunk
a jelenből. Pedig dehogy. Ami van, abban ott van minden, ami volt, és ami lesz.
Ezt mások is felismerhették, jó, de ma már nem szalonképes példamondat: Lenin
élt, Lenin él és élni fog. De ugyanezt kiabálta bele a nagy magyar valóságba
Schuszter Lóránt, a P. Mobil jeles színpadi ideológusa is. A rock örök és
elpusztíthatatlan. Lehet mosolyogni az efféle lózungokon, ettől azonban az
alapmondat megáll: mindig most van. Mozgásom az időben leginkább a repüléshez
hasonlítható. Egyszer fent, egyszer lent, ez a menetje. Egész életemet
végigkísérték a sasok. Nyilván nem véletlenül. Elmentünk sasnézőbe a
Hortobágyra. Tavasz volt, nem láttuk a tavak körül a hatalmas madarakat. Aztán
egyszer csak egy nagy rétisas elkezdett masírozni felénk. Elszántan, karmait
keményen a földhöz csapva, behúzott nyakkal közeledett. Pár lepésnyire tőlem
megállt. Azt mondta, hogy amennyire nehéz és különös neki gyalogolni itt a
pusztában, legalább annyira megterhelő lehet nekem a repülés. Csak néztem. Hát
én nem tudok repülni. Dehogynem, csapta össze csőrét a sas, és ugyanolyan
komolyan, ahogy jött, elmasírozott tőlünk a tavak felé.?