Everett huszonhárom éves, és már nem hisz a szerelemben. A kisvárosi kávézóban,
ahol dolgozik minden nap ugyanúgy telik - a gőzölgő csészék, a megszokott
vendégek, a csendes esték. Napjait csak a barátai és a családja színesítik meg.
Aztán egy napon belép az ajtón egy idegen. Talpig feketében, zavartan, dadogva.
Miles fél a szavaktól és az emberektől, testén és lelkén régi sebeket hordoz.
Csak a csendet és az anyja kaktuszait ismeri, amik még emlékeztetik arra, hogy a
szépség néha a legszomorúbb helyen is képes gyökeret verni. Ketten, akik már nem
vártak semmit az élettől, egymásban találják meg azt, amiről azt hitték,
elveszett. Egy szerelem története ez - törékeny, őszinte és fájdalmasan szép.