Szintén segédmunkási-raktárosi száműzetése alatt, 1951-56 között Inotán és
Tiszapalkonyán írta meg Hamvas Béla Sarepta című esszénaplóját. Írásának címével
(sarepta = olvasztás, finomítás) egyfelől új és igen nehéz élethelyzetének
értelmét és távlatát jelölte meg, másfelől - Illés próféta szűkösségből bőséget
teremtő sareptai történetére utalva - épp e nehéz periódus hatása alatt a benső
erők és ellenerők felszabadulására igényt tartó várakozásának ad hangot. A
legkülönbözőbb témákhoz fűzött naplószerű feljegyzések erőteljesen kapcsolódnak
ahhoz a két jelentős gondolkodóval, Szabó Lajossal és Tábor Bélával kialakított
szellemi munkaközösséghez, amelynek csütörtöki megbeszélései 1945-48 között
zajlottak - jelentős hatást gyakorolva Hamvas számos későbbi művére is.