A kötet a liminalitásnak, azaz az emberi lét átmeneti, határhelyzeti
tapasztalatainak sokdimenziós térképét teríti elénk. A huszonöt tanulmány három
nagy tematikus egységben bontja ki, hogyan jelenik meg a küszöbhelyzet az egyén,
a közösség és a kultúra szintjén. Az első rész - Közösség, rítus és kultúra - a
társadalmi és művészeti kontextusokra összpontosít: civilizációnk eredendő
liminális folyamataitól (Bokor László) a hajléktalanság, a közszereplés vagy a
segítő kapcsolat köztes terein (Goldmann Tamás, Juhász Árpád, Happ Zsuzsa) át a
csoportdinamika, a zarándoklat és a film átmeneti rítusai felé (Takácsy Márta,
Korpics Márta, Pirisi Edina - Grosch Nándor) vezet. A rész ívét Boldizsár Ildikó
és Varga Katalin írásai zárják le, amelyek a mesék, illetve a gyógyítás
szimbolikus nyelvein keresztül teszik láthatóvá az emberi úton lét kulturális
kódjait. A második és a harmadik rész írásai az átmenet személyesebb dimenzióit
bontják ki. A második - Köztes terek és testek című - rész a tér, az identitás
és az érzékelés határait vizsgálja: az építészet, a pszichológia, a művészet és
a zene szemszögéből mutatja meg, miként válik a test, a hang vagy az álom a
köztes lét hordozójává (Benkő Melinda, Borgos Anna, Simon Mária). A záró rész -
Az átmenet tapasztalata - végül a segítő szakmák nézőpontjából közelíti meg a
változás és a gyógyulás határhelyzeteit. Többek között a gyász (Békési Tímea), a
kamaszkor (Dorn Krisztina), a pszichotikus krízis (Árkovits Amaryl), a szülés
(Frigyes Júlia) vagy a terápiás hipnózis (Varga S. Katalin) példáin keresztül
nyerünk betekintést abba, hogyan lehet a küszöbhelyzet a próbatétel-jellege
mellett teremtő állapot is. Ez az átfogó kötet úttörő módon egyszerre hívja
párbeszédre a pszichológiai, a művészeti és a társadalomtudományi diskurzusokat,
és kínál reflexiós teret mindazoknak, akik a segítő szakmákban, és általában a
változás, a kísérés és az emberi kapcsolódás határvidékein dolgoznak.