Odahaza ez alatt nagy sürgés-forgás volt Kerka királyné palotá?jában. Egymást
érték a szomszédos törzsek követei s a hun nem?zetségfők; egész sátortábor
támadt a város körül. Hetek óta folyt a vígság, lakodalom. Sütöttek, főztek a
deszkapalotában, a sátrak alatt, de még a szabad ég alatt is. Tárogató, tilinkó,
koboz hang?ja mellett mulatoztak a királyt ünneplő vitézek. Regősök jártak
sátorról-sátorra, vándor bohóskodók hányták a bukfencet s mu?lattatták
arcfintorgató játékaikkal az összesereglett vendégnépet. A palotában nagy
ebédeket adott a királyné; száz, kétszáz em?berre is terítettek egy-egy
alkalommal. Az újon érkezett nemzet?ségfőket a palota nagy, nyitott tornácán
fogadták; ilyenkor igazán fejedelmi udvartartás képét mutatta a Kerka királyné
környezete. Vele voltak Attila király többi feleségei is; a bogárszemű Lenke, a
gyönyörűséges Jolka, a sudártermetű Gyöngyike. Ezeknek külön palotáik voltak, de
kisebbszerűek a Kerkáénál. Ő volt Attila első felesége, az ő palotája uralta az
egész várost; nem is hívták azt másképpen, csak Kerka udvarának. A királyi hunok
főembereinek nejei, s maguk az itthon maradt vezéremberek állták körül a
vendégeit fogadó királyasszonyt. A palota díszesen faragott deszkatornácáról
végig be lehetett látni a fellobogózott sátor várost. Maga a palota remekmívű
fa?ragványokkal díszített apró tornyocskával a nagy-síkságnak egy kiemelkedő
dombjára volt építve.?