Eli Sharabi, aki 491 napig volt a Hamász fogságában, nyers és megrendítő
emlékiratban meséli el a történetét: a brutális támadást, amikor 2023. október
7-én elrabolták a Be'eri kibucból, a felesége és a lányai elvesztését, és a
megingathatatlan eltökéltségét, hogy túl fogja élni a fogságot. Nem hagyom, hogy
elmerüljek a fájdalomban. Túlélő vagyok. Túsz vagyok. Gáza mélyén. Idegen egy
idegen földön. Egy Hamász-szimpatizáns család otthonában. És ki fogok jutni
innen. Muszáj. Elmegyek innen. Hazamegyek. - Eli Sharabi 2023. október 7-én a
Hamász terroristái lerohanták a Be'eri kibucot, összezúzva ezzel azt a békés
életet, amelyet Eli Sharabi a brit feleségével, Lianne-nel és tizenéves
lányaikkal, Nojával és Jaellel felépített. Mezítláb rángatták ki a házból a
családja mellől, és a gázai alagutak fullasztó sötétségébe hurcolták. Miközben
felette dúlt a háború, 491 napot töltött fogságban, és végig abban reménykedett,
hogy egy napon viszontláthatja a szeretteit. Eli Sharabi története az éhségről
és a lelki-fizikai fájdalomról, a vágyakozásról, a magányról és a lelkierő
összeomlásával fenyegető tehetetlenségről szól. De szól az erőről, a kitartásról
és arról, amikor a lélek nem hajlandó feladni. A fogságban kialakult
bajtársiasságról, a hit csendes erejéről és egy ember hajthatatlan döntéséről,
hogy újra és újra az életet választja. Az első olyan emlékiratban, amelynek egy
szabadon engedett izraeli túsz a szerzője, és amely Izrael történetének
leggyorsabban fogyó bestsellere, Sharabi első kézből, megrázó erővel számol be
az elképzelhetetlen körülmények közötti túlélésről: az éhezésről, az
elszigeteltségről, a fizikai és lelki bántalmazásokról. A Túsz történelmi
tanúságtétel, hogy soha ne lehessen elfelejteni vagy elhallgatni azt, ami
történt. Eli a foglyok történetének nagykövetévé vált, járt Trump elnöknél a
Fehér Házban, Londonban a Downing Street 10-ben, és beszélt az ENSZ Biztonsági
Tanácsa előtt.