A szerző, előző két könyvétől eltérően, most nem morális kérdéseket, jelenlegi
világunk gazdasági és társadalmi problémáit feszegeti, hanem mint Ausztria és
Bécs régi szerelmese szeretné megosztani utazási élményeit olvasóival. Mi a
könyv műfaja? Valóban anziksz, amit a német eredetű szó olyannyira kitűnően
kifejez. A huszonegy önálló fejezet, mint megannyi képeslap-fűzér érkezik színes
üzeneteivel nyugati szomszédunkból. Nem hagyományos értelemben vett útikönyv,
nem kulturális útikalauz, mégis talán leginkább ezekhez a kiadványokhoz
hasonlítható. Sümegh László művében szívesen mesél a kulináris örömökről, a régi
és mai kávéházak világáról, de bátran nyúl a ?sógoroknál? tapasztalt gazdasági,
politikai, vallási kérdésekhez is. Írásai révén betekintést nyerhetünk az alpesi
ország vidéki életébe, a téli sportokban oly sikeres nemzet havas-jeges
világába. A teljesség igénye nélkül megismerkedhetünk a legjelentősebb bécsi
klasszikus és romantikus zeneszerzők életével, valamint röviden bepillanthatunk
a monarchia utolsó évtizedeinek ellentmondásos képzőművészetébe is. Nem
maradhatott ki Mátyás királyunk ottani uralkodásának néhány esztendeje, továbbá
máig nem teljesen tisztázott halála sem. Kétségtelenül legtöbbet a zenéről, a
zene fővárosáról olvashatunk, hiszen Haydn, Mozart, Schubert, Bruckner és Mahler
említése nélkül nem lenne színes a kulturális kaleidoszkóp. Ahogy Bécs a
felfedezés játékával ajándékozza meg a város vendégeit, a szerző úgy avatja be a
régmúlt és napjaink ausztriai világába a kedves olvasót. Az ország csodálójaként
szeretné másokkal is megosztani az elmúlt évek, évtizedek alatt összegyűjtött
élményeit. Nem tagadható, hisz a sorokból sugárzik, hogy az író muzsikusból lett
ízig-vérig pedagógus. Írása egyszerre művel és szórakoztat, stílusa az országot
jól és kevésbé jól ismerők számára egyaránt élvezetes olvasmány. Hetényi Katalin
grafikus illusztrációi az írások hangulatát emelik, a képi motívumok, a
leegyszerűsített formák, kitűnő ellenpontként nyomatékosítják az író
mondanivalóját.