Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyikolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa,
és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga
eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a
legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba
fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára
képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből
minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn
érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé
iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta,
amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha
szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején _x0096_
1959-ben _x0096_ úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai
egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha
elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta
meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: _x0084_...míg a történet
gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan
szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget._x0094_