Kolozsi Béla írásai sajátos, szívmeleg világba kalauzolják az olvasót.
Színészek, muzsikusok, táncosok, énekesek csodálatos és ugyanakkor kihívásokkal
teli életébe vezet bennünket, hogy megtapasztaljuk a művészet lassan elfeledett
értékeit, minőségét. S miközben életek sejlenek fel a sorok mögött, a szerző
észrevétlenül, de biztos ecsetvonásokkal felfesti a magyar film- és
színházművészet összefüggéseit, s szerepek, darabok sokaságán át vezeti
olvasóját a Művészhez. Ezek az írások dédelgetnek, simogatnak, s ami a
legfontosabb: szeretnek? Kolozsi Béla a szeretet nyelvén szólt mindenkihez,
kedvességgel, megértéssel fordult az Emberhez, mert tisztelte annak egyediségét
és megismételhetetlenségét. Tisztelt és szeretett, s mindeközben rendíthetetlen
igazságérzete nem tűrte az igazságtalanságot, a meghurcoltatást, az alaptalan
vádakat. Főként ha ezt múzsáival tették? Az életről, életekről vallanak ezek az
írások: kezdésről, majd újrakezdésről, szenvedésről és sikerekről, bukásról és
feladásról ? és mindenekelőtt tisztességről és szeretetről. Vincze Ferenc