Sokat beszélnek arról, hogy a rendszerváltás után nem kerültek elő az
asztalfiókból a sokat emlegetett kéziratok. Ezúttal az olvasók a két drámát
tartalmazó kötetből részben egy ilyen színművel ismerkedhetnek meg. Az isteni
Claudius tökké válása arról szól, hogy Claudiust, akit miután mindenki
megelégelte gaztetteit, saját felesége gyilkolt meg, az istenek nem akarják
maguk közé fogadni, ezért az alvilágba küldik, ahol csúf színjátéknak beillő per
során alázzák meg. Büntetése az, hogy egy hatalmas szerecsen kertész villájára
tűzi, hogy tök gyanánt madárijesztőként szolgáljon. A fanyar humorral átitatott
szatíra az abszurd és a realitás, a valóság és az illúzió határán egyensúlyoz. A
darab a hatalomvágy hiábavalóságáról szól, és tele van politikai üzenettel (a
nem épp sajnálni való Claudius pere rémesen hasonlít az ötvenes évek koncepciós
eljárásaihoz), ugyanakkor lüktet benne az élet (a Herkulest dicsérő Zeusz háta
mögül Juno megszólal, hogy csak ne dicsekedjen a félrelépéseivel).