A fekete bodza természetes elterjedési területén a lombos és ártéri erdők szélén
aljnövényként, árokpartok, csatornák kísérőnövényeként fordul elő.
Nitrogénkedvelő, ezért szívesen társul az akáccal. Bár évszázadok óta
hasznosítják virágát, termését, levelét, fáját, hazánkban csak az 1970-es
években kezdtek a termesztésével foglalkozni. Becslések szerint országunkban ma
már több mint 3000 hektár területen vannak bodzaültetvények. A bodza beltartalmi
értékeinek kutatási eredményei kiemelkedő növénnyé teszik, aminek termesztésével
érdemes megismerkedni. Ma már kialakult az a termesztéstechnológia, amit a
magyar gazdálkodók is elsajátíthatnak. Az egyes fejezetek a
területkiválasztástól kezdve a dugványkészítésen át az ültetés, a
koronakialakítás, a metszés, a növényvédelem, a betakarítás, a feldolgozás
folyamatát tartalmazzák.