A kapus félelme tizenegyesnél (1970) Handke korai, egyik legismertebb írása:
bűnügyi elbeszélés. A történet egyszerű, és a mű szempontjából voltaképpen
másodlagos: Josef Bloch, egykori híres futballkapus és szerelő egy őszi pénteki
napon felmond a munkahelyén, egy építkezésen, miután úgy hiszi, elbocsátották. A
hétvégén végigcsatangol Bécsen, ismeretséget köt egy mozipénztárosnővel,
Gerdával, akit első közösen eltöltött éjszakájuk után - látszólag minden
különösebb indíték nélkül - megfojt. Ezután felkeresi egy korábbi ismerősét,
Herthát, aki vendégfogadót bérel egy elhagyatott kis községben. Elmegy egy
futballmérkőzésre, ahol egy ismeretlennel beszédbe elegyedik, elmondja neki,
milyen kilátástalan a kapus helyzete tizenegyesnél. Az elbeszélés azzal
fejeződik be, hogy a csatár a mozdulatlanul várakozó kapus keze közé lövi a
labdát. A tizenegyesrúgás az igazság pillanata lenne? Csak az a kapus védheti ki
a tizenegyest, aki tökéletes nyugalommal várja a lövést? A klasszikus bűnügyi
írások és a realista próza nyomdokait követő leírás mögött Josef Bloch története
egy, a szokványos és normális társadalmi életből kihullott, identitását
vesztett, pszichózisban szenvedő ember válságának lélekrajza, amit leginkább
Bloch viszonya a nyelvhez - nyelvi válsága - fejez ki. Az elbeszélés egyes szám
harmadik személyben távolságtartással tudósít az eseményekről és Bloch
állapotáról, mégis mindig Bloch perspektívájából. Blochot észlelései többnyire
megzavarják, ilyenkor igyekszik megmagyarázni, értelmezni cselekedeteit,
reakcióit.