Az emberek mindenhol ugyanolyanok, mint máshol: sokfélék. Szilágyi-Nagy
novelláiban mintha a szereplők másképp lennének ugyanolyanok. Az átlagos,
fekete-fehér falu történeteit Béla és Ani mesélik el egymásnak színesben, közben
az olvasó számára az ő életükből is felvillan egy-egy árnyalat: Béla kőkemény
kőműves, miközben vajkrémes szívet hord a vagány fellépés álcája alatt, mely
minden nőért olvad. Ani ápolónő a közeli elfekvőben, özvegy, és rajong az
édességekért, különösen a vajkrémeseket szereti. Mi sül ki ebből?