Győztes is, vesztes is felejteni akar, csak a hegedű nem akar felejteni.
Emlékezik egy Auschwitzban megölt zsidó zenészre, Lazare Braunra, kifosztott
gazdájára, s nem engedelmeskedik a hegedűművész leánynak, aki a története nélkül
akarja a mesterhegedűt. De a hegedű a története nélkül nem létezik, nem adja
magát, a hangját. A története, a történelem pedig nem engedi elválasztani magát
a művészettől, a zenétől. Minél távolabb tartja magát a politikától, a háborútól
a művész, az annál közelebb húzza magához. Szimbólumot farag belőle. Nedzsikó, a
csodagyerekből Párizsban felnőtté érett japán hegedűvirtuóz a német-japán
szövetségtől a japán-amerikai megbékélésig mindennek a szimbóluma lesz.
Szimbólumként kapja a hegedűt, szimbólumként játszik Hitler születésnapján,
aztán a japán császár előtt, háborús bűnösöknek a börtönben és a japán-amerikai
békeszerződés gálaestjén. A francia ellenállás trombitását, Félix Sitterlint
pedig, akit megbíznak, hogy kutassa föl és juttassa vissza a családnak az
elrabolt Stradivarit (vagy Guarnerit), nem is a bűnösök, a győztesek buktatják
el. Kitoloncolják, börtönbe vetik, ne zavarja a sötét múlttal a jelen fényét. A
hegedű azonban fokozatosan elsötétíti birtokosának életét és művészetét. A
történelem főszereplői mellett megjelenik a regényben többek között Furtwängler,
Knappertsbusch, Camus, Vian, Previn, Miles Davis, Benny Goodman és a
szenvedélyes, érzéki szerelem. Yoann Iacono politológusnak ez az első regénye.
2021-ben jelent meg, és rövid időn belül nagy nemzetközi sikert aratott, számos
nyelvre lefordították.